Egyre több ember ismeri fel, hogy a jelenlegi világunk fejlődési iránya nem járható sem gazdasági, sem politikai téren, és az ehhez kapcsolódó társadalmi modell is ezer sebből vérzik. Nem hiszem, hogy ez különösebb magyarázatra szorulna, elég, ha megnézed az esti hazai és nemzetközi híreket. A fenntartható fejlődés teóriája már csak egy mítosz, amivel a jelenlegi politikai-gazdasági vezető rétegek ámítják önmagukat és a tömegeket. Az emberiség az elmúlt évszázadok során egy nagyon merev anyagelvű civilizációt hozott létre. Ennek oka, hogy egy olyan tudatállapotból született, amelyben az elme dominanciája megkérdőjelezhetetlen. 

Olyan működési elvek hozták létre, melyek természetesek a fejlődés bizonyos fázisában, de egy másik szakaszban már nem hasznosak, sőt egyenesen károsak lehetnek. A materialista világkép teremtette meg azt az értékrendszert, amelyre a mai globális civilizáció épül. Ennek lényege röviden az, hogy az Univerzum egymástól független, objektív és megfigyelhető rendszerekből épül fel, melyeket mechanikus, kiszámítható törvények irányítanak. Erre a gondolkodásmódra épülő tudomány és oktatás kialakította azokat a társadalmi, politikai és gazdasági kapcsolati viszonyokat, amelyben jelenleg élünk. Minden rendszer (ország, csoport, ember) különálló egység, melynek harcolnia, küzdeni kell a túlélésért. Ez a felfogás azonban hosszabb távon nagyon sok romboló hatással jár az egyénre és a közösségre egyaránt. Állandósítja az elkülönültség érzetét, és hatalmas feszültséget generál az egyénben, amely folyamatos cselekvésre sarkallja ugyan, de titkán hagyja pihenni. 

Napjainkban az anyagelvű szemléletmódra épülő civilizáció elérte a növekedésének a végső korlátait, további fejlődésre már alkalmatlan, mivel túl bonyolult és merev a változáshoz.  Az emberiség a materiális világkép alapján semmibe vette azt az emberi aggyal felfoghatatlanul finom kölcsönhatásrendszert, amelyet a földi bioszférának nevezünk. Már a kezdetektől tévúton járt, mivel az emberi gondolkodás által létrehozott valóságképben az ember különálló rendszert képez az őt fenntartó természettől. Ez azt eredményezte, hogy mind az egyén és mind az emberiség elszakadt a természettől és azt korlátlan mértékben kiaknázta a saját célja megvalósítására. Ez a cél pedig megegyezik az elmében dolgozó késztetéssel: az állandó növekedéssel. Ez a "többet és nagyobbat" elve, melynek oka egy belső kétség, hiány és bizonytalanság. 

Ráadásul lokális és globális szinten is kialakult egy olyan viszonyrendszer, mely a fenti elvekre épül, amely lehetetlenné tesz minden közös fellépést, s csak a versengés szokását erősíti. A társadalom olyan gondolkodásmódot programoz az iskolarendszeren keresztül minden egyénbe, hogy az akár a saját vágyait megtagadva is, beilleszkedjen ebbe az idejétmúlt rendszerbe. 

A környezetvédelem terén például már túl késő ahhoz, hogy különböző konferenciákkal, azokon elhatározott reformokkal és azok évtizedek alatti végrehajtásával le lehessen állítani a már beindult negatív hatásokat a környezetben. Ezt nagyon jól tudják az ezeket az összejöveteleket finanszírozó szervezetek is. A napjainkra kialakult helyzetben az is csak önbecsapás hogy a kialakult káros környezeti folyamatok leállíthatók különböző reformokkal, mint például azzal, hogy csökkentjük a széndioxid kibocsátást,(melyből rögtön üzlet lett) szelektíven gyűjtjük a hulladékot, vagy átigazítjuk egy kicsit a gazdaságpolitikát. Ezek hasznosak, de csak a tüneteket kezelik, és leginkább a lelkiismeret megnyugtatására szolgálnak. 

A cél már csak a beindult hatások minimalizálása lehet, ráadásul az időbeni lehetőségek sem tisztázottak. Napjaink globalizált világában szoros szálakkal kapcsolódik össze a különböző emberi közösségek életének szinte minden területe. Egy megjelenő hatás nagyon gyorsan végighullámzik egymástól látszólag elkülönülő területen is. Olyan ez, mint egy dominó. Egy jelentéktelennek látszó kis helyi problémából is olyan láncreakciók indulhatnak be, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak nem csak az emberiségre, hanem a Föld teljes bioszférájára. Hogy a dominó első kockáját mi borítja fel (környezeti katasztrófa, energiaválság, politikai-ideológiai konfliktus, stb.) azt nem lehet tudni, de hogy egy láncreakció végiggyűrűzik a élet minden területén az majdnem bizonyos. Napjaink társadalmi, gazdasági és politikai és ökológiai problémái tehát annyira összetettek, hogy az eddig megszokott válságkezelési stratégiák, bármely jó szándékúak is legyenek, csak részeredményeket hoznak.  A jelenleg fennálló politikai, gazdasági és társadalmi rendszerek elérték növekedésük végső határait. A  rendszerfejlődés törvényei szerint vagy radikális minőségi változás fog lezajlani, vagy egy nagy összeomlás.(melyből természetesen ismét új civilizáció fog megszületni)

Azt a hasonlatot használta ezzel a helyzettel kapcsolatban Osho a 20. század egyik legnagyobb misztikusa hogy képzeljünk el egy embert, aki egy teljesen sötét szobában van. Onnan ki kell jutnia, azonban a villanyt csak akkor kapcsolják fel neki, amikor kijutott. Ahogy keresi a kijáratot minden lépéssel összetör valamit a szobában, tehát teljesen tönkreteszi önmagát és a környezetét is. Ez szimbolizálja az emberiség eddigi próbálkozásait. Talán most eljött az ideje hogy megnézzük egy új lehetőséget: először kapcsoljuk fel a villanyt (egy új tudatállapot megvalósítását), és csak azután próbáljunk kijutni a szobából (megoldani a problémákat). Tehát először egy teljesen új tudatosságot, s abból származó érzékelést, értékrendszert és hozzáállást kell létrehozni, és az által vezérelve cselekedni.  Az a tudatszint és ahhoz kapcsolódó gondolkozásmód, mely a problémát létrehozta, nem fogja megtalálni a megoldást, ezt könnyű belátni. Tehát gyökeres változásra van szükség és ezzel próbálkozik jelenleg az emberiség, s Te is. Ezt jelenti a tudat forradalma, amely azonban csak egyéni lehet. Semmiféle vallási, ideológiai vagy politikai mozgalom nem oldhatja meg a jelenlegi globális kihívásokat, csak a Te ("öntudatodra") ébredésed. Ezzel teheted a legtöbbet, önmagadért, szeretteidért, szűkebb és tágabb környezetedért. Szívből kívánom, hogy sikerüljön…