| Biztonság? Látszat ? | vissza a főoldalra... |
„És mi van ha tévedek – kérdezte Dickie –Meghalok ? - Ha biztonságra törekszel - feleltem – rossz nyomon jársz. Az egyetlen biztonságos tény : AZ ÉLET VAN, és csak ez számít. Csak ez az, ami abszolút, változatlan, tökéletes.”(Richard Bach : Búcsú a biztonságtól)
Sok-sok évvel ezelőtt olvastam Richard Bach Búcsú a biztonságtól című regényében a következő sorokat, amelynek a lényegét csak most értettem meg: „Minden biztonság csak látszat, ma van, holnap nincs. A ragaszkodás a biztonsághoz, tévutakra vezet, csapdában tart, korlátoz, és félelmet generál. Mert mi lesz ha elveszítem? Az egyetlen biztonság a ragaszkodások elengedése, mert ha nem ragaszkodsz nincs félelem.” Erről beszélgettem Szatmári L. Miklós „A bizonytalanság biztonsága” c. könyv szerzőjével.
goldspirit: Hogyan lesz egy történelemtanárból biztonságpolitikai szakértő, majd kvantumgyógyító?
Szatmári L. Miklós: Nagyon racionális alapokról indultam. Történelemtanári diplomám után második diplomámat a nemzetvédelmi egyetemen szereztem, biztonság- és védelempolitikai szakértőként. Bizonyos területein már e munkám is kapcsolódott ahhoz, amit most csinálok a kvantumgyógyításban. A biztonságpolitika tudományán belül a fő kutatási területem a békekutatás volt.
goldspirit: Békekutatás?
Szatmári L. Miklós: Igen. A nemzetközi kapcsolatokban fennálló konfliktusokat elemzi e résztudomány: Miként lehet kezelni, hogyan lehet elősegíteni a béke létrejöttét, fenntartását a nemzetek és az államok viszonylatában. A konfliktusokban rejlő pszichológiai gyökereket az egyénekig vissza lehet vezetni. Így aztán az okok keresése során belépett az életembe a pszichológia, a filozófia, a vallás, majd a misztika. A misztikában voltak olyan gyakorlati felismerések, amelyek világossá tették a konfliktus eredetét. Miközben megértettem, hogyan jönnek létre az egyénekben, s miképpen manifesztálódnak előbb a kisebb közösségekben, majd nemzeti és nemzetközi szinten az ellentétek. A kutatás konklúziója pedig a következő: az elmében létezik egyfajta konfliktus, ami természetes és hasznos is egy bizonyos mértékig, de amikor túlságosan eluralkodik, az kivetül az emberi kapcsolatokra és szervezetekre, és befolyásol mindent, ami a világban történik.
A misztika világa
goldspirit: Ezt értem, de ebből egyenesen következett ez a „kvantum dolog”? Egyáltalán hogyan akadtál rá?
Szatmári L. Miklós: Két-három év és több száz könyv után rájöttem, hogy az elméleti kutatás, és az olvasás nagyon-nagyon kevés a valódi Tudás megszerzéséhez. Akkor jött a misztika, ami már tapasztalatokat kínált. Ennek sok irányzata létezik, nekem valami miatt a szufizmus adta a legtöbbet. Az elméleti ismeretek után saját gyakorlatok jöttek, tapasztalatok arról, hogy a valóság másként is működhet, mint ahogyan elképzeljük. Ha az ember egyre mélyebben tapasztal meg dolgokat, annál inkább válik csendesebbé. Elhallgat egy időre. Rádöbben, nem tudja elmondani a valódi élményeket, felismeréseket, mert nem is igazán lehet. Nincsenek meg a hozzáillő szavak, az egyén beleütközik a nyelv és a gondolatok korlátaiba.
goldspirit: E tapasztalatok által változott a te valóságod?
Szatmári L. Miklós: Fogalmazzunk inkább úgy, hogy megváltozott, amit a valóságként megláthatok, vagy az, hogy a Valóság szintjeiből mennyit érzékelhetek. Minden attól függ, mennyire közvetlen a valóság megtapasztalása.
goldspirit: Mi a valóság?
Szatmári L. Miklós: Mindenkinek jelent valamit, de mindenkinek mást és mást. Mondjuk azt, hogy a valóságnak nagyjából végtelen számú szintjei vannak. Csak rajtad múlik, hogy mennyit vagy képes befogadni belőle. Ahogyan egyre mélyebb valóságot élsz meg, úgy lesz egyre nehezebb e tapasztalatokat szavakba önteni, vagy éppen hozzásegíteni másokat, hogy a saját életükben éljenek meg hasonló dolgokat. Az én életemnek is volt egy időszaka, amikor nem igazán tudtam ezekkel a tapasztalatokkal mit kezdeni, mert a nyelvünkben nehéz megtalálni azokat a fordulatokat, amelyekkel az elme, és az anyagi világ keretein túli tapasztalatok kifejezhetnénk. A szavak és a gondolatok igazán a hétköznapi környezet és az ahhoz kapcsolódó fogalmak leírására alkalmasak. Ekkor találkoztam a kvantumfizikával, amely a fizikai világon túli dimenzióval foglakozik. Olyan törvényszerűségekre mutat rá, amelyek már alkalmasak arra, hogy ezeket a tapasztalatokat átadja az ember, és egyfajta nyelvként is lehet használni.
Az objektivitás a kvantumdimenzióban
|
Példák a kvantumszemlélet gyakorlati alkalmazására: Kvantumgyógyászat: Quantum Balance Módszer Intuíciófejlesztés: Kvantum-Tükör rendszer Kreativitás és érzelmi intelligencis fejlesztése Kvantumtudat Útja: modern-független szellemi-spirituális út
|
goldspirit: A kvantumfizika szerint az ember, mint szemlélő hatással van az általa szemlélt dologra, tehát nem különül el teljesen a világtól. Jól tudom?
Szatmári L. Miklós: Igen, ez az egyik lényeges törvénye. Az objektivitás, mint vezérlőelv a kvantumdimenzióban megváltozik. Az objektivitás gondolata csak akkor jelenhet meg, ha létezik egy egy megkülönböztetés, van egy elkülönülés. A kvantumfizika szerint bizonyos mérettartomány alatt ez már nem lehetséges, mert elválaszthatatlanul össze vagy kötve azzal, amit vizsgálsz. Legyen az bármi, egy elektron, egy tárgy, egy ember, vagy maga környezeted, amiben élsz. Az érzékelés által már összeköttetésbe kerültél a világgal, eggyé válsz vele, és így hatsz rá. Tehát, objektíven megvizsgálni valamit ebből a nézőpontból nem igazán lehetséges. Mint történelemtanár, vagy mint békekutató arra figyeltem fel, hogy a konfliktusokat szinte kivétel nélkül hasonló okok idézték elő. Legtöbb esetben volt egy ember, vagy embercsoport, akiknek volt egy „objektív” véleményük, amelynek az igazsága megkérdőjelezhetetlen volt. Ennek védelmében, vagy terjesztésében aztán bármit megtettek, és a végsőkig ragaszkodtak hozzá - kerüljön az bármilyen áldozatba. Figyelj meg egy egyszerű vitát két ember között. Mindig van valaki, aki ragaszkodik a maga kreálta véleményhez, és azt hiszi, hogy ez az igazság. Már csak azt lesz képes elfogadni, ami ezt a meggyőződést megerősíti. Ez előbb utóbb a konfliktus alapjává válik, ugyanis lesz egy másik ember, akinek a véleménye eltér az övétől, de ugyanannyira meg van győződve annak igazáról. De amint találkozol egy olyan emberrel, aki nem ragaszkodik a saját véleményéhez, ott már kialakulhat az értelmes, békés „eszmecsere”. A bölcs ember azt mondja, bizonyos szempontból ez az igazság, de ha más szempontból nézzük, akkor már más is lehet. Ezzel a hozzáállással szabaddá válhatsz, mert nem ragaszkodsz a véleményed igazságához. A ragaszkodás elengedése pedig nagyon nagy békét és nyugalmat hoz az életedbe. Persze te döntöd el, hogy akarod -e ezt a fajta változást vagy sem. Minden pillanatban végtelen lehetőségek várnak, rajtunk múlik melyiket választjuk.
